Épül a házam…

Épül a házam, nem is ház ez,
ha elkészül is, csak ház-váz lesz:
négy ágfára zsupp nád szegezve,
három lépés hosszba-keresztbe.
Cella lesz, de szabad, magányos,
tapasztva szöllőm oldalához,
ha berakom majd a szöllőt is.
Addig csak tíz gyümölcsfát őriz.
Cella lesz s én a remetéje,
költözvén a táj tetejébe.
Életemet fogolyként töltöm.
A nap s a hold lesz börtönőröm!
Erős ház lesz, hisz terve is már
véd és emel, melegít s táplál –
– – – – – – – – – a remetét
a tanítvány fa-csemeték – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]