Hidon

Nagy viz fölött haladok, nem folyamot látok: millió kis patakot, csermelyt, sédet, árkot. Nem a Dunát becsülöm a tömérdek habban: minden habban egy külön forrás szive dobban. Nem holmi király nekem a nagy Duna árja: csöpp, csöpp, csöppek végtelen szép köztársasága! Vaj mi volnál, nagy folyó, büszke tenger, hogyha Koppány, Kapos és Sió feléd nem buzogna? Még Ozora vize is, a parányi Cinca – ők vezetnek! – úgy tekints mindahányra vissza! …Szeretem a hidakat. Minden úgy haladtam, mint egy vezér: hej, beh vad fogoly ráng alattam! Szeretem a hidakat. Valahányra lépek, azt hiszem, hogy szabadabb, szebb vidékre érek. Azt hiszem, hogy odaát – azt hiszem, amit kell: minden bút, bajt, akadályt legyőzhet az ember! …Árad a hidon a nép, híd alatt a cseppek, leckét adhat ez a kép a legeszesebbnek. Árad híd alatt a víz, a hidon az ember. Menjek köztük magam is teljes életemmel. Gyermek hittel úgy megyek ma is minden hídra, mintha kedvemnek teret végtelenbe nyitna. Csöpp, csöpp folyón, hidakon így menjünk, kivánom, szorosan is szabadon végig a világon!