Viharban

Dörgött az ég, ömölt az eső,
 
nem szólt, csak egy madár;
ő tudta – úgy is lett –, kitisztul
 
most már a láthatár.
Hogy fújta itt a kis fenyőfán;
 
hogy jön a jóidő!
Úgy fújta, mintha fényben égne
 
máris erdő-mező.
Úgy fújta, versenyt a viharral
 
a büszke, hetyke dalt,
hogy végül is leénekelte
 
a bőgő zivatart.
Hogy mi az érdem, ha előre
 
tudta: közel a fény?
Semmi. Csak az – hogy’ ázott-fázott,
 
remegett, félt szegény!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]