Táncolók
| Tűzhely lapjára csöppent, sziszegő, |
| gőzvető sok csöpp, sírva szökdelő, |
| pöffenj, forogj, sistergő nemzedék, |
| csöpög utánad, csöppen újra még! |
|
| Apád, nagyapád így sírt, sziszegett, |
| kapkodta lábát parazsa felett; |
| kijutott mindig és kijut a kín |
| a Duna–Tisza tűzlapályain. |
|
| Elforrt Rákóczi, Petőfi konok |
| korszaka, dobva hány gőzoszlopot, |
| vetve hány hős táncugrást fölfelé |
| a nagyvilág, vagy a vak ég elé! |
|
| S ha volt égető mindig itt a föld, |
| lett égetőbb még mindig, mint előbb, |
| lett az a hopp-ropp egyre szaporább, |
| noha nem hallasz semmi muzsikát. |
|
| Sandítsz fölfelé? Milyen kárhozat |
| engesztelése ez az áldozat? |
| És meddig tart és ki mikor apad |
| a tartalék, amelynek csöppje vagy? |
|
| És nincs szünet. És csöppen, hull a csepp |
| és végezzük a szökelléseket. |
| Kinek nem elég? Miért nem elég? |
| Egy szép táncverseny minden nemzedék. |
|
| Szíved és elméd minél hűvösebb, |
| lesz sistergésed annál hevesebb. |
| Fordított tűzpróba, istentelen; |
| azt égeti el, aki bűntelen! |
|
| És nincs menekvés. Futhatsz bárhová, |
| bevág ez a láng talpaid alá |
| és visszahajt, ott járd, mint ők, akik |
| felrugták maguk a csillagokig! |
|
|
|