A boulevard Bourdon-on

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
 
szemben
a régi úttal, melyen egykoron,
 
huszonegy éve,
 
Annát vezettem.
Itt ballagok a sűrüsödő éjbe.
Erre jöttünk a boulevard Bourdon-on.
 
Este,
hány este a szeles rakpartokon!
 
Már kéz a kézbe,
 
de még nem te s te,
a Bastille felé s a jövő elébe.
Erre jöttünk a sötét fasoron.
 
Bátran.
Oh mennyi dal, tűz, hit, forradalom
 
és remény fért be
 
szivünkbe, szánkba –
Nem elénk néztünk, hanem föl az égre.
Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
 
onnan,
amerre akkor ifjan, szabadon
 
az égre nézve
 
eltávolodtam –
Jövök szellemként óracsöndülésre.
Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
 
Ennyi
csupán a kín, a könny, a fájdalom
 
mindent túlélve
 
kisértet lenni?
Visszatérni az emlékek terére?
Örökre szép, mi szép volt egykoron,
 
Anna,
ezt dúdolom a boulevard Bourdon-on.
 
Köszönet érte,
 
hogy föl, magasba
nézve lépek ma is, semmit se félve,
 
a mindörökre sűrüsödő éjbe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]