| bizony én téged is dalollak, |
| te magyarázod a legszebbet |
|
| Honnan is jössz te, milyen mélyből, |
| milyen fény vagy te milyen éjből, |
| üzenettel a pokol földből |
|
| Hullák honából, elmulásból, |
| mily vígasz vagy a rothadásból? |
| Szelid lehe szűzen-halt lányok |
|
| Szívlak, szívlak, édes lehellet, |
| megújít, ahogy belehellek. |
| Ha van a földnek lelke, illat, |
|
| Bölcs tréfa-szó régvolt apáktól, |
| szívemhez derűs biztatás szól, |
| hogy mindegy, ha fentről, vagy – holnap – |
|
| Micsoda édes kóstoló vagy, |
| szimat bor vándor szomjazónak? |
| Mért bólogok, mért vagyok boldog, |
|
| Hát azt is hagyom én reátok, |
| sírom gyepénél kik megálltok, |
| biztató fogadóba ment be, |
|
|