Fügebokrok

Mért hagytátok el déli hazátok,
harcolva, csatázva,
– s hajh, mit veszitve! – mi vezetett e
téli szél-kaszálta,
hó-járta határba
s meddig tovább még, légionisták,
meddig nyomakodtok,
egyre lefagyó, egyre kihajtó,
boldogtalan-boldog
konok fügebokrok?
Meddig, gödörből ujra gödörbe
ugorva, lapítva,
s újra kinyúlva, édes húsba burkolt
magvatokat, mint a
bombát, kihajítva
egyre előre?! – Előre! Beh ékes
példáim is vagytok,
ahogy a halál határvonalán is
áttörni akartok
s egyre lefagytok.
Ősz van, takarás ideje, de süt még;
s ti egyre lobogtok;
hadd viselek gondot, rátok is, boldog
szegény hadifoglyok,
vitéz fügebokrok!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]