Idők

Megtelik folyékony idővel
 
s kiürül újra,
telik-ürűl a szív, akár a
 
hal kopoltyúja.
Szürve e semmi híg időt, így
 
úszunk előre,
halai vagyunk – semmi mód ki-
 
jutni belőle!
– Ez az elemünk! – No de már én
 
mind hevesebben
csapongok föl-le, fuldokolva
 
az elememben!
Ki! Csak egy kortyot inni abból
 
a fent, fölöttem
lebegő másfajta időből,
 
amely – időtlen!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]