Terhünk a föld1

J. Supervielle-nek, hálásan

 
Súlyosabb egyre, minden egy
halottal nehezebb
a Föld, Földünk, de vinni kell,
letennünk nem lehet.
Mert mi hordozzuk, mert mienk,
általunk lett, ami
és csak addig lesz Föld, amíg
meg bírjuk tartani.
Súlyosabb egyre; láb inog,
kar bénul, váll sajog,
mert mi meg egyre ritkulunk
hűséges Atlaszok.
Nehezül a Föld: egyre több
benne az áldozat,
a kín; de ő, ő büntelen –
elhagyni nem szabad!
Tartani kell, bár könny s kudarc
erőt, reményt legyőz;
minden katona az egész
seregért felelős.
De vinni kell, haladni, bár
egyedül cipeled;
mert ha belebuksz: belehalsz,
veled is nehezebb!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]