Tihanyi barátaimhoz

 
Köszönöm ezt a
meleg fogadást, hű barátaim,
kartársaim ti, házak, ólak deszka-
 
s kőfalain,
 
s fatetőn s boglyán
felsorakozott és oly lelkesen
hurrázó régi ismerősök, hogy lám-
 
lám könnyezem.
 
Vágja a csontom
az úti hátizsák, de nehezebb,
aminek súlyát a szivemen hordom;
 
hadd pihenek,
 
adjatok inni
félúton is egy kis üde igét,
átlátszót, tisztát, örökéltüek, ti
 
fülemülék,
 
csízek és pintyek
s pintyőkék és mind, akikből a dal
tizezer éve is úgy zengett-keringett,
 
akár tavaly.
 
Ahány rigófütty,
annyi arany korty, a szívnek; igyuk!
Azé az élet, ki veletek, dal és rügy,
 
újulni tud!
 
Minden-tudók ti,
mert minden-feledők, oh be igaz,
nincs maradandóbb tanulni való itt,
 
mint a tavasz.
 
Halandó szívem,
ő szomjazik, arra, jó a világ!
 
Micsoda győztes áriák!
Köszönöm nektek az örök ifjúság e
 
csöpp italát!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]