Levél a vízgyűjtőről és a fenyőről
| Hol folyt el mégis a ciszternából a víz? |
|
Nem a repedésen. (Noha menten, |
| azt is, hogy lett elég cementem, |
| becementeztem.) Folyt továbbra is? |
| üres a tartály, újra! Beleszálltam |
| s a falát alul végigkalapáltam. |
| Egyforma hang. De az egyik sarokban |
| valami – mégis! – más dallamra koppan. |
| Kocogtam ott hát fokkal, éllel addig, |
| amig egyszer csak a beton megomlik |
| s lukacska támad. Nyúlok bele; bent |
| Szöget nyomok be; az valamit ér, |
| puhát. Kihúzom. Mit gondolsz? Gyökér. |
| Gyökér a tartály arasznyi beton- |
| falában a belülső oldalon! |
|
|
Sejtettem noha valamit, de |
| szívemmel inkább – elmém most se hitte, |
|
ami kiderült, miután tovább |
|
verdestem körben a tartály falát |
|
alul mindenütt – mindenütt gyökér! |
|
Vékony, finom, de él az mind s hogy él! |
|
Átfúrva a vaskemény anyagot |
| úgy szorongtak a szinte látszatul hagyott |
| réteg alatt, mint bőrünk alatt az erek; |
| Körbenéztem a tartályt erre kívül is. |
|
Egy kis kaparás – mindenütt: gyökér; |
|
úgy fogta lentről, mint egy nagy tenyér. |
|
| Csak néztem! Milyen szivacs-szerkezet: |
| milyen szívós tüdő lélekezett; |
| szívta levegőjeként a vizet! |
|
Milyen polip-erő, micsoda csáp- |
|
erdő szopta ki így e sziklás |
|
hegyből, hol semmi víz más, |
|
S kerestem máris, hogy e sok víz |
kinek kellett? Itt a bűn, hol a gazda? |
A vadszöllő talán, az ampelopszis, |
mely a ház frontját beágazta? |
Nem odavitt a gyökér, melyből hegyi jó íz: |
megízleltem – gyanta jó szaga jött. |
|
Hányszor dicsértük, emlékszel? azt a fenyőt, |
mely társai közt itt a ház előtt |
oly szépre, délcegre, magasra nőtt! |
Tőle származott ez a csíny. |
Fejem csóváltam. Állt sunyin. |
Mert most én is megilletődtem. |
|
És este – elmondják majd Paliék – |
a vitában, hogy mindenen át, mindenütt a nép |
|
|
|