Kézfogások

Apám szokása: nehezen adok
 
kezet
 
s nehezen fogadok.
Mert hány kéz illetett becsületes,
 
szives,
 
olyan, mely – kötelez!
Kezembe tiszta „úgy lesz”!-t hány csapott,
 
hitet,
 
mint csengő foglalót.
Letétként mennyi érték gyűlt belém,
 
kemény
 
hűség, fénylő remény,
fémjeles jóság, tömény bizalom:
 
vagyon –
 
El nem pazalhatom.
De meg se tarthatom: szent s köz
 
dolog –
 
tollat ezért fogok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]