A fenyők násza

Fújja ujra a szél a mord fenyők
 
sárga porzó-porát.
 
Szeretkeznek a fák,
a zord fenyők a derűs völgy fölött.
Nincs tarka szirmuk; nem libeg s donog
 
feléjük lepke s méh;
 
szél vág a lomb közé
s töri őket s ők ettől boldogok.
Nagy messziről, hegy s hegy közt füst-szalag
 
módján úszik a vágy,
 
szemed előtt, világ,
a titkolt, szégyelt, legszebb akarat!
Bombaként robbantja széjjel a port
 
s gyantás ondó-szagát
 
virágából az ág,
miközben reccsen, hördül és jajong.
Sírnak a büszke fák, hajlonganak.
 
De orkán kell nekik.
 
Csak úgy ölelhetik
a szomszéd csúcsokat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]