Négy ifju lánnyal…

Négy ifju lánnyal van tele
 
szinig a nyári lak.
Boldog: reggeltől estig hangot ad
kés, villa, bögre, tál – tál csengő cserepe!
Szék tör tréfául, ablak jót kacag
 
kiköpve üvegét.
 
Herseg, ropog a lét,
mint friss retek fehér fogak alatt.
Négy ifju hölggyel van szinig
 
tele a nyári ház.
 
Mintha csiklandtatás
járná falait; egyre fölsivít.
Szél s napsütés kint s madarak s vidám
 
szárnyon ilyen szavak:
 
cosinus! – de milyen szabad,
sulytalan minden a vizsgák után!
És két fiú-név közt: metodika
és Braque! s Hemingway (fölényesen) és
 
hol megrovás, hol sürgetés
hangján: Tuli! Pálci! Ági! Ika!
Lépcső s emelet döng életerős
 
zajjal: használtatik!
 
Cikáz hol ott, hol itt
nem más: víg fecske-raj, gyors falka őz,
sőt halcsapat (az ablakokon át!)
 
gyors fickándozással ki-be – övék
 
a kert, a part, a tó, az ég,
a jelen, a jövő, a teljes-egy világ!
Szívemig érzem, milyen jó, ha jár s lám
 
jól jár egy óraszerkezet – pörög,
forog minden kis kerekével az örök
 
emberi-nemzet, a remek csinálmány!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]