Szűz

Miért kivánok gyermeket
 
tőle? Ahogy
megláttam, belém költözött,
 
fölbolygatott.
Amikor még kisújja sem
 
érinthetett,
már ittjárt bennem föl-alá,
 
itt énekelt,
mint egy üres lakásban, egy
 
fenyves csucsán,
úgy zengett – rögtön odalett
 
csönd és magány.
Micsoda neveletlen egy
 
kiránduló!
Betöltött minden csöpp helyet
 
a nótaszó.
Önkéntelen, mint a kacaj,
 
mint a sirás,
fut szerveimben ő, csak ő,
 
ő, senki más.
De épp, mert minden porcikám
 
érte repes,
szeretnék lenni ujra már
 
tiszta, üres.
Kitépném magamból, akár
 
a gazt – de nem,
de félek, oly mély gyökerü,
 
elvérezem.
Mert nem kell, nem kellhet, ha igy
 
kell már nekem!
Szeretném rabul ejteni,
 
hogy kitegyem!
Szeretném kitaszitani
 
s megtartani,
szeretném bajban látni és
 
megvédeni.
Szeretném átölelni s szét-
 
szakitani.
Iszonyu kényszer, ördögi
 
és isteni.
Ezért kell, érte s magamért,
 
szülnöm neki.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]