Nyárutó, pókok

Elmentek a sasok, a vércsék.
Némák, de fénylők még a lombok.
Most szövik országlásuk össze
 
a pókok.
Frissen szerelt villanyhuzalként
feszülnek s már-már húsba vágnak
és ág és ág közt szinte pengenek
 
a szálak.
Fényből szőtt csipke, özönével
(háló- s kosárfenék-alakban)
csillan föl s tűnik el köröttünk
 
a napban.
Beh gyönyörű s be undorító
e selyemszálak s szögesdrótok
frontvonala, mellyel az ősz vár
 
s a pókok.
Bámulom a szép csapda-rendszert,
de borzongva nyúlok a számhoz,
s törlöm, mivel az ősz nagy ökle
 
benyáloz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]