Sí
Hó ujra, fagy ujra – röpül a síléc |
érzem ébredni izmaimban ismét |
|
a szállani-vágyat, az égbetörést, oh |
mialatt önnön súlyom a tetőről |
|
Minél nehezebb, annál sebesebben |
minden, ami nyom, minden, ami súly az |
|
Újra egy év! Röpülök tárt karokkal, |
Röpül a könnyem. Nem fönt, odalent vár |
|
Meddig az öncsalás még, évről évre |
szállani, föl, föl, addig legalább s úgy |
|
|
|