Műhelyben

Nincs tisztább, mint egy tisztára söpört kovácsműhely vasárnap délelőtt. Nincs oly csönd, mint két zengő hét között.   Megül a Nap   a méteres   tűzfogón, mely most nem harap s az üllőn, hol most csak egy légy neszez. Hűvös, vasízü levegő. Amott a fujtató: nem szuszog. Réz ragyog. A földön a vizzel irt 8-asok   s csiga-körök:   ősemberi   szépszomjnak ösztönös, örök népművészeti motivumai! Végig megy rajtuk a gépész legény- fia, mint más szülei szőnyegén. A satuhoz megy, hol legtöbb a fény.   Ilyenkor dolgozik   itt már csak ő: diák;   fehér nadrágban, állva, itt   ír – a Nyugat-ba! – kritikát.