Szerszámnyelek

Elmereng puha tenyerem   a sok-sok kézszorítás- csiszolta kapanyeleken.   Hasonlók, mégis mind más. Emlékezni tudó kezem   elréved egy-egy ódon, már fényes kalapácsnyelen.   Jólesik kézbefognom. Mint mások paripák nyakát,   érintgetem úgy őket. Kedvet ad ez a simaság.   Vaj kinél nevelődtek? Hogy esik velük a dolog?   Vannak nyersek s „kiértek” mint a pipák. Szófogadók,   monogámok, ledérek. Keze alatt vaj kinek is   alakult jellemük ki? Bizonyos vagyok, vele is   el tudnék társalogni. Hány okos mozdulat esett   velük? Hány munka lett kész? S lett tőlük egyre teljesebb   az emberi Teremtés!