A „Mester”

Szerettem a szerszámokat,
egész belepték a falat.
A satu fölött léc futott.
A csavarhúzók ültek ott.
A fogók, nagy és kicsi, mind;
a vasvágók, hosszuk szerint;
mint az orgona sípjai
készen kéz alá ugrani.
Járt közöttük az orgonás,
apám, a pusztai kovács,
hogy melyiket emelje le,
csinálni, amit kell vele.
Attól, mit javitott s csinált,
örömöt kapott a világ.
Megtisztult egy-egy hangja, vagy
zengetett merő ujakat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]