Ismét

Sose voltál íly fekete,
sose íly üszkös, ennyire
a pusztulás címere: csontváz,
leégett, gerince-rogyott ház,
kormos, csupasz mandulafa,
nem voltál gyászosabb soha,
didergőbb és didergetőbb
kikeleti, még hideg fényben,
 
mint mostan éppen,
a kirügyezésed előtt!
Ágaid kriksz-kraksz tömbje nem
volt íly döbbenetesen
őrült elme terv-halmaza,
megfesthető anarchia,
mint most, amikor odabent
tested éjén már ég a rend
s fogalmazza már vigaszát,
hogy kézzelfoghatóan ismét
 
egy örök eszmét
kifejtsen e muló világ!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]