A Sancta Maria-n

Körülörvényli mocskosan a köd
a magányos házat a tó fölött.
Áll árbocként a fenyő törzse, de
vész ködbe annak is a teteje.
Hajófödélzet a bástyás terász
amit tart függőkertjeként a ház –
Látható rajt, ha lebben a gomoly,
egy kőasztal, egy rozzant csirkeól
s messzebb – diszkréten félreállt barát –
kolumbus-kori deszka ritterat.
Mert fölhallik a tavi habverés,
hat régi hajóutnak az egész.
Repít vadul egy Sancta Maria,
de én, a főnök kérdem már, hova.
Járok dülöngve le-föl, nem a bor,
az orvos-szerek mámoraitól.
Futunk. Ágakon zászlórongyu köd
leng-ráng. Mit mutat? A futó időt!
Kisuhan a ködből egy-egy sirály,
de fekete, de azt rikongja: kár.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]