Kutyahang

Két vakkanás: vau, vau
s abból egy hosszú tululu;
minél hosszabb és minél búsabb,
csak annál fülsértőbb és csúfabb
 
és biztatóbb,
csukjam be már az ablakot.
Nem finomul a kutyahang,
kezdődjék százszor újolag,
ének abból nem lesz soha,
 
nincsen csoda;
végzet van, nem lágyitható
törvény: – predesztináció!
Szólván is oly hiába szól,
mint a pokol bugyraiból
 
a fájdalom;
mint kínai ima-malom,
rózsafüzér, kereplő, cseppre-csepp,
amely nem vájja a követ!
Vau, vau, tululu-lú,
be szomorú, be keserű,
hogy minél hosszabb s búsabb,
 
csak annál csúfabb
a jaj és annál emberibb a düh
 
és istenibb a jog
becsukni ajtót, ablakot!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]