Így van

Vesezsugorral kellett volna őt,
őt, igen, kerül amibe kerül, őt
operálni még a „nagy”
(az első) világháború előtt,
a paksi piaci főhelypénzbeszedőt,
de hát ő azt se hagyta s így…
Pontosan ötvenhárom év után
 
veszi elő a keszkenőt
 
és törli szemét emmiatt
ez a kiszolgált mese-nyanya itt
a fülkében s lesz egyszeriben olyan kicsi lány,
 
hogy az elhunyt jó papa is
szellemileg már velünk utazik,
miközben májusi mezők fölött
 
és májusi felhők alatt
a megvidámult vonat úgy szalad,
 
mintha abból a korból jönne,
 
melynek útasát is fölvettük –
 
No de mégis milyen jövőbe
 
így – holtan-elevenen – együtt?
 
Elakad a beszélgetés.
Mígnem készségesen egy „nicsak!” híd fölött,
 
miközben ki-ki odanéz,
egy szellő kiviszi a főpénzbeszedőt.
 
Amiután is a vonat
 
akár az imént, újra köznapi
 
gyorsított személyként halad,
 
bólintani,
bóbiskolni biztatva egyre több
 
örökélet-illette főt
 
Vajta után, Kölesd előtt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]