| Megyek az utcán, a villasoron, |
| tűzvész dühe csap ki az ablakokon. |
| Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház |
| előtt a sok kis kert lett lobogás. |
| Rózsa, futó rózsával teli ág |
| lángol ki a kertek rácsain át, |
| lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött |
| orcák, piros öklök a rudak között, |
| föllázadt, megannyi véres-szemü rab |
| karja csavarja a rácsrudakat, |
| némán, beleadva minden erőt, |
| hogy csak a szín, az a lángszin üvölt, |
| mennyi kitátott száju virág, |
| mennyi pecek-feszitette ajak |
| a májusi ég tág boltja alatt – |
| megyek az utcán megkötözött |
| eszelősök cella-sora között |
| s viszem a – már nem fiatalon – |
| viszem a szivemben vad tavaszom. |
|