Esély1

Az lett pokol, hogy volt mennyország!
Kétségbe az ejt, volt remény!
Heverünk mélység fenekén
csak azért, merthogy volt magasság.
Szárnyra vágytunk, ezért ma béna
lábunk s vagyunk faron-csuszók.
Mert himnuszra vártak a szók,
torkunk talán örökre néma!
De nincs mennyország! Hála isten! –:
Pokol sincs hát! S e dupla nincsen,
Rossz s Rosszabb e két pólusa
valami új esélyt kinálhat…
Mint akinek két gyilkosa
– mert zsákmány sincs – egymásra támad.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]