Húgaid

Aki tíz éve voltál,
 
él – külön is – tudod?
A közelünkben bujkál.
 
Ő a te rejtelmes hugod.
Kit alig emlegetnek.
 
Nőtt neveletlenül.
Egy természetes gyermek –
 
Egy csak a sok közül!
Mert ki húsz éve voltál,
 
ő is – míg száll nehéz
szó köztünk – rámkukucskál
 
szemedből: idenézz!
Vonásaidban bujkál,
 
tagjaidban oson,
aki valaha voltál:
 
az mind-mind cinkosom.
Aki valaha voltál,
 
az mind ad egy jelet
s legyint és mosolyog már,
 
bármennyit szenvedett.
 
Azért is olyan jó veled.
Folyik a pusmogás,
 
a halk lány-nevetés.
Tele van a lakás –
 
akkor is, ha kimész.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]