Arcok
Arcok, személytelenek, akár egy bankjegy, |
s eldobhatók, ingerülten, mert értéktelenek |
és újra kisimíthatók, akár a régi bankjegyek, |
mert összekeverültek csak a rosszal; |
arcok a repülőtéren, az áruházban, |
zsírosak, összefogdosottak, |
ám ropogósan is bent üresek, |
meg nem különböztethetők, |
noha egy árfolyamuak, vagy épp azért; |
gyűlöletesen rossz emléküek, |
üzenettel és segitséggel érkezők, |
levéltársak az ősi tölgyön, |
folyton rügyezők, folyton libegők – |
|
Az örök külvárosi villamosban, |
mely azért iszkol úgy, mert soha meg nem érkezik, |
az örök hivatali folyosókon, |
hol más mint bűnös, nem lehetsz, |
arcok, arcok, oly egy-anyaguak, |
mint esőcseppek és szaharai porszemek |
és oly egyformán villogók, mint messziről |
lámpái a nagyvárosoknak, arcok, |
mint a sziv-kamrából a vér, |
mint a nyomdagépből a bankjegy, |
hogy ujra-ujra ezt a képet |
lássam agyamból kidobódni, micsoda |
bensőbb parancsra gépszerűen, |
arcok, fölválthatók, igen, |
elcserélhetők, ujra összeadhatók, valóban, |
más-más cimlettel, számjegyekkel, |
értékkel is egy aranyfedezetüek. |
|
azonosithatók, túl a határon |
– mert más hasznúak – esetenként |
szem elé veendők, kibetüzendők. |
|
megszenvedettek, főleg erre, Keleten, |
sürgetők, szószegők, hazug kacsintásuak, |
hirtelen új, szűzi mosolyuak. |
|
Hűtlenek, hidegek, idegenek, |
és ujra vérrel telitődők, |
arcok, akár a mélyen-céda bankjegyek, |
no de mégse csupán bankjegyek, |
mert mégse bankjegy-mód személytelenek, |
mégis mások és mások már messziről is – |
|
Zsúfoltak, mint a föl nem bontott sürgönyök, |
tükrök, igen, kép-nyalók és kép-köpők, |
de szorgosak, de kezesek, |
korcs-latinságú kórházi látleletek, |
röviditéssel, törttel tarka képletek, |
egymondatú bonyolult vádiratok, |
zodiákus jellel teli horoszkópos jóslatok, |
|
tengerhabok, sziget-kerítők, |
|
tengerhabok, sziget-kinyítók. |
|
|
|