Kúnhalmok

Kúnhalmok ti, a sokhalu, bő Obtól
e kis Kaposig elfüzérlő dombok,
csönd-állomások, nyomjelző vakondok-
túrások, mesék babszemei, hogy hol
fúrt az a Szomj, bújt az az Éh előre
– oly mélyen, hogy már földalatti multban –,
mely idehozott bennünket, kifúltan
tántorgó népet szabadlevegőre:
ti vagytok a mi – katedrálisaink!
„Márvány-zenék?!” Oh, csak, módunk szerint,
így, sárból! – oh ti, piramisaink!
Mert mégis feltörő vágy s hit nyomát
zengitek! Idegem hallja nomád
dobotok tompa tam-tamját: tovább!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]