Jelentés

Könnyű volt a patakokat
leírni: azon frissiben
csörögtek végig verseink
lüktető ütemeiben.
S a hegy, a rét – mit csak elért
szavunk: megemberesedett.
 
De aztán salak Alpesek
sívár hona következett.
Bánya-környékek gyöptelen
tája, a szürke, holdbeli.
S bőrgyárak pokolban-eredt
Styx-fekete csermelyei.
Vöröstéglákból laktanyák,
melyekből hirtelen konok,
bolond órák ütéseként
kivégző-sortűz ropogott.
 
A lét ezt hozta most. Bíbor
füst s hamu szállt az ég helyett
a szöllőkaróknál sürübb
kémények országa felett.
 
Leirtuk ezt is. Mert hiszen
most ezen át vonult a had,
vezetve kutyát, gyermeket,
cipelve egyre súlyosabb,
fölösleges cók-mókokat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]