Az őszi méhek arany kereke

Nyüzsögnek októberi méhek
sírra-való virágokon,
csont-sárgásokon, gyász-lilásokon.
Lopják a holtaktól a mézet.
Áttetsző-szőkén rajzanak serény
gőzgomolyként a terasz félkörén
a ház előtt, hol óramódra jár
két fa közül egy hosszú napsugár.
Forr – gazdag, büszke üst – a kis csapat.
De maga az üst is halad,
lassan, pontosan, mindig ott,
hova a ferde nap
arany pálcája lemutat
s egy talpalatnyi csöpp nyár föllobog,
kigyúl egy éden-fényü kis sziget!
Némán, lélekzetvisszafojtva gyüjtenek.
Elül is hideg, hátul is hideg,
halál, sötét.
Aranykerék –
aranykerékként boldogan bozsogva
gurulnak bokorról bokorra!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]