Bernáth Aurél egy képe alá

Az öngyilkosságot halasszuk ma is el.
Fojtsuk vissza a tébolyunk.
Mi akik mindent tudhatunk.
Ajándékozzuk meg magunkat mi magunk
az élet szépségeivel.
Magunk vagyunk.
Hörpintsük ki, mint egy ital tejet
e völgyből azt az oda-villanó derüt,
e tünde nyugalmat a tó felett
s azt, hogy a jaj, ha percekre is, de elült
s a keserü nem keserübb –
Ajándékozzuk meg magunkat mi magunk
a hősök erényeivel,
mindazzal, ami kell
kitartanunk
még egy napon és évezreden át.
Így tágul körénk a világ.
Helyben helyt-állván így emelkedünk.
Nem érti a csúcs érveit,
ki nem a mélyből érkezik.
Leküzdve önnön meredélyeit.
Így tágul körénk a jövő.
S minden, ami elérhető.
Mindenki csodát él, ki él még
azok után, mi volt kiszabva ránk.
Létezni, ez maga a szépség.
Haladni, ez maga a hűség,
az ismeretlen új partok iránt
Magellan tengerén.
Kapitány!
Vezényszót! Merre ezután?
A legnagyobb bátorság a remény.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]