Arc és Tükör
|
| „Amint egy lény az öntudatára ébred, a tér tudata |
| is fölébred benne. Aki a tér végtelenségét fölismeri, |
| fölismeri öntudata végtelenségét is… |
| E két végtelenség ugyanis azonos… |
| Ez az élmény vezet el minden tudat eredetéhez, |
| a Dharma Dhatuhoz, mely osztatlanul mindent átfog, |
|
| Nézd velem a mély, végtelen eget. |
| vagy te – te! Azzal: elképzelheted! |
|
| Mert mit mond a mély s a magas, mi ott |
| benned épp annyi a tér: a titok. |
|
| Hisz befogadod! Te vagy az edény |
| annál méltóbban szólhat: én, enyém! |
|
| S ha végül imát küldesz odaföl, |
| mert egyaránt él itt, Arc és Tükör! |
|
| Égi erők, hatalmak, istenek |
| valamennyit magadból ismered. |
|
| Mert fürkészve mélyeit a derűs |
| végtelenjének mélyébe merülsz. |
|
| S tudd meg, ameddig el tudsz odafenn |
| utat s hódítást teszel odabenn. |
|
| Így lesz helyed a mindent átható |
| mely rendületlen, mint a tiszta tó, |
|
| mert immár gondolat hinárja sem |
| hisz van csupán, tőled is üresen. |
|
| (Üresen, óh de nem közömbösen |
| mint egésze, az Élő Végtelen!) |
|
| Így leled meg a Legfőbb Jót, ama |
| üdvöt, a Dharma Dhatu-t, mit maga |
|
| a Központi-Buddha, a Vairochana |
| kéken – ezért is illesse ima |
|
| a Kéket, amely fénnyel szövi be |
|
| hogy ettől kezdve ez is csak mese! |
|
|
|