Kaszál, kaszál…

Kaszál, kaszál, kaszálja,
 
ahogy a partra egyre kicsap,
a fémes holdvilágban
 
rendekbe suhintja a percet a hab.
Micsoda vigalom volt itt
 
tegnap és harminc évezrede!
Őszi szél-rohamokon át hallik
 
az eszpresszo felől a gépi zene.
Vitorlások röpültek,
 
villanó shortban leánycsapat.
Fölszálltak? Földbe merültek?
 
Learatta a hab a lábszárukat.
Hol tele tölti a hold világa,
 
hol kiűríti a poharakat –
És dönti csak, dönti, kaszálja
 
örökös rendbe a percet a hab.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]