Jégzajlás

Habtajtékot a partra, hol fürödtél delente
 
– úsztodban ki-kiintve –, nem habok,
jégtömbök túrnak, bombaként dörögve.
 
Ott látom most is alakod.
Röpül a mázsás, röpül a borotva-
 
éles jéglap a víz felett,
zúzódik pozdorjává a homokra.
 
Megrázod gyönyörü fejed.
Gyaluk! Fadöntő fejszék! Mohó gijotin-pengék!
 
A szél kétkézre köszörül.
Óriás égből húll hó, szemesen még.
 
Fölszöksz meztelenűl.
Járnak a jeges élek, rendre, vágják
 
bíz a multat is, a – Nyarat!
Halál kaszái!… Épp csak megzilálják
 
eltörölhetetlen hajad.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]