A virradat tükre

Rajz és metszet
 

1

Fölébredek. Fölébredni: tükör.
Nyujtja konokul óriás magányom.
Hiába volt megint szemem lezárnom.
Várt rám. Nincs rostély tőrei elől.
Világ, megint! Bírálni tündököl.
Nyílik is, vetkezik is szív meg orca –
mint gyerekkorunk műlovar bohóca,
vágtában búva ki gönceiből.
Előadásra?! Meddig még – szerepben?!
„Míg sorsunk itt…” – Stb., stb! Mind élesebben
látom a csontváz-rendezést s tudom
a végszóra s végmosolyra az ellen-
szót és mosolyt, mind a stb., stb.-t ebben
a… stb., stb., stb.! – Fintorom is unom!
 

2

Föleszmélek. Föleszmélni: tükör.
Mi vár?
Tükör:
az óriás derengő láthatár.
„Szembenézni!” Vizsgáljam, hány az új
redő,
mit válaszul
arcomba köp e nézőtér jövő?
Tervek, homály, remény, fintor, magány,
magány
előadás után
az öltöző falán.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]