Partizán

„Szólj rá a kezedre. Mit irja még

mindig dátumul a tavalyi évet?”

 
Jobb kezemben még benn a hűség.
Bár párolog.
Elismerésem így is, neked, jobb kezem.
Elesett, szégyenletesen
tíz napja már
a vár,
és kiki a győzteshez áll:
te, konok, hullák és romok felett,
nem írsz alá hódoló levelet –
ma is, láncban is úr
a ledőlt, lemult évet vallod házadul –
Mult – mult! Mitől mult, mondd – kitől,
ami ledől?!
Őrült, ki nem ezt mondja itt:
 
az idő a hazám.
 
Akár, ha – rom!
Elnézlek, öreg katonám,
Vén bajtárs, itt asztalomon,
kezelhetetlen partizán –
Le-lemosolyogtunk ugyan sokszor egy kicsit,
de csak téged küldtünk a tűzbe,
harc-nyeréshez, ha veszni volt a tét.
Mi gyáva parancsnokaid,
végül mi is, rabszíjra fűzve,
majd megtagadunk.
 
De elébb,
hogy elhurcolnak, janicsárnak:
tébolyult, eleve te tudtad,
vállalni embermód csatánkat –
Ha elvesztjük is a háborunkat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]