A letaglózott, a vörös-lila tócsába rogyott nagy délután! Kibelezve, földarabolva
– szétmarcangolva is már – ott azon a pirkadatkor még oly vasárnap-piros, oly ünnep-arany
hegyen, a tó fölött. Véget ért az állat-áldozat. Kinek is a megbékítésére? A városból jött
kirándulók utolsó gépkocsija vad kanyarulatokkal most száguld alá az önfeledt lakmározás
helyéről. Föl-föl villantva a kezdődő alkonyatban már a maga fényeit. Hol elől, hol hátul,
mintegy hátra-hátra nézve. A hasztalan mámor bosszúban égő, messzelövő tekintetével. |