Évek után

A városrészben, ahol mindig kétszerte hosszabbak voltak az árnyékok – mert mindig hajnalban jártam oda – most valami búcsú van, messziről hallom. A városrészben – ahol az én sovány árnyékom, mihelyt egy utca elejére ért, rögtön az utca tulsó végéig loholt – a céllövöldék, a tüzijátékok, a körhinták zenéjének egyvelegével olyan vidám a nép, mintha boldog is volna. A kültelki városrészben – ahol a mindig elénk vetülő vékony-hosszú árnyékunk folytán szerelmesemmel állandóan gólyalábakon jártunk – nem találtam egy eleven lelket.

Így valamiféle gázló madár lettem, költözésből visszaérkező, magányosan. A hosszú-nagy mocsárvölgyben, mely a Balaton és a Duna közt terjed, vadászpuskás kamaszkoromban ilyet nem egyet láttam, olyat, amely lécláb kényes emelkedésével valósággal izlelte a vizet, a hazája közelségét; aztán fölszállt, némi körözés, mintegy szimatolás után s észak iránt indult, tollainak, szárnycsapásainak gyönyörű területenkivüliségében.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]