Kongresszusi zászlók

Vihar előtt Mentonban

 
Zászlók nyelvelnek – glédába kiállva
 
dühödten ötven ország zászlai!
Színeit csattantva kiáltja
 
igazát Izland, Japán, Szuomi!
Bent, hol a küldöttek vitáznak,
 
hatalom fémjelzi a szót.
Oromzatán a márványmívű háznak
 
egyenrangúak ők, a lobogók.
Egy sorsúak. Egy szél vezényel
 
– jobbra át, balra át! –
el-eltakartatva Chilével
 
szomszédját, Nagybritanniát.
Típus rúdon ráng a más-más hazákat,
 
egy szenvedélyt valló szövet
(függetlenül, hogy ez, az hányat
 
gyújt – halni bár! – szívet).
„Bot és vászon, bot és vászon” – de odafent se
 
csak bot s vászon! – ha csap a szél,
pünkösdi nyelvek tüze felesel – beh
 
bábelien beszél!
De bábeli-mód is mit mond az az ádáz
 
dadogás? Vágy, vágy, mennyi vágy,
hogy mégis közöset mondjon a más-más
 
ajku világ.
*
…Keresi a szem, köztük-e, amely
 
kamasz szivünknek sugdosott.
Sokaknak mindegy, ott van-e.
 
De senkinek, ha nincsen ott.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]