Civilben: történettanár

Pattogva, fölszabadultan lobogott a téli kertben a körben guggoló katonák közt a fölhasogatott barokk almárium, a századok óta száraz karszék –: kibomlott az idő fonala. Haszon és érték kortalan (korszaktalan) lett –: mily boldogan szórta a hőt az aranykeretes arckép is, a nagy sebészé! Meg a tenyérnyi elzevir-ek, a támogatására repülők! Óh, egyenlőség dermesztő uralma! A hídlásban a süldő (a pörzsölésre váró) géppisztolyos golyótól adta ki vérét, akár arrébb a két telefonista. Jövendő férfiai s női, egymásban egykor újra édenre találók –: jégkorbeli barlang szájában álltam, az állat-melegét épp kilehellő istálló küszöbén, tetvesen, lázasan, egyetlen társaként az ujját emelő Aldébaran-nal.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]