A mester gondjai

Szögek, ezek!? Micsoda istenbarmai
szabadultak a szakmába megint? Neked
ezek – szögek? A rendelés szerint? Ezek
fognak embernyi súlyt megbírni? Külön is
üzentem, hogy minden harmadikát
hosszabbra kovácsolják: két egymásra-tett
lábfejet kell átüssenek s a fában
két coll legalább, másképp: hol a – tartás?!
Meghogy a szögfőt kalaposra vagy
gombásra: adják meg azért a formát;
akad a csődületben is szakértő!
Itt álljak neki fuserolni, üllő
s jancsikalapács nélkül, hidegen?
Na nem! Azt a keszeget talán ezek is
megbírják, de amazt, a zsufa köpcöset,
meg azt a langalétát, azt nem vállalom.
Kötözzétek oda istránggal, hevederrel,
bánom én, derékszíjjal, szoknyakorccal,
 
mert úgyis:
– megtéve amit ember megtehet –
én, én megyek; nem fogok vörösödni
a mások slendriánsága miatt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]