Lemaradt sebesült emlékezése

Befogadott; megértett mindent.
Noha más nyelvűek is voltunk,
s szótárunk előbb a mutogatás,
majd a mosoly, a fanyar, a szájszögleti,
vagyis már mindent értő és tudó.
Megtisztálkodott, fél törülközőjét
szárazon hagyva. Lefeküdt,
szerényen, felére az ágynak.
Lecsavarta a lámpát s szótlanul, csak
a némák szó-jeleivel, vagyis csak
szívhez szólóan, a magányról és
(megcsókolva egy kis fénykép üvegjét)
arról, hogy nincs remény:
amije volt még, megfelezte.
Jövőtől, múlttól soha távolabb,
élőhöz soha közelebb; akár én;
akár búvóhelyén mind a páros állat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]