A démonok kezében
|
Két óra múlva, mondta a fegyőr-parancsnok |
| s kiment. S akkor, dzsungelben sem váratlanabbul, |
| hátulról megrohanta a saját |
| teste: a felelőtlen testrészek, a bentiek |
| – a gyermek-riadalmú szív, a pánik-hajlamú tüdő, |
| a még nem emberi-uralmú bélvilág – |
| s hurcolták volna bár a cella-priccs alá. |
| De épp ezért ő, olyan erővel, aminővel |
| világra jöttét segítette egykor, |
| gyeplőre fogta, most a távozáskor, |
| először is az arcvonásokat. Majd – |
| csoda történt. Megállt a toronyóra. |
| Kiszállt vele odakünt a városból az idő. |
| De itt benn csak megcsörrentek a csajkák. |
| Egy kis négyszög a szemközti falon kigyúlt. |
| Gépkocsi hördült. S föltarthatatlanabbul, |
| mint Neptun és Mars fénykeresztezése |
| eldörrent végül a sortűz; csak már a vas, az ólom |
| s néhány ténytétel s néhány vegy-elem |
|
|