Corba igaza

„Megcsaltam”, mondják, „ringyóságból”
Őt, akit igazán szerettem,
akivel egy mederben folytam,
akitől mint a csepp a csepptől,
nem váltam: nem válhattam el soha
s akkor sem, egyetlen ízemmel.
De vége, vége.
De más, mint ringyó már sosem leszek,
bárhogy fogom csak még jobban szeretni.
Hisz az vagyok, az – tébolyítva –
bezárva, bekötözve tébolyultan –,
az vagyok, amit cselekedtem;
amit egy perc mívelt velem,
nem kérdezve, mit akarok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]