Sistergő rózsa

Kései rózsa korai hóból
kinyúlva vissza a nyárnak hódol,
véreres szemmel pillogat
keringő hó alatt.
Jeges rajukkal hogy be ne lepnék,
űzné a fehér darazsat, lepkét:
ő itt a Nap, a hű Meleg!
Úgy pusztul – szinte sistereg.
Na és te? És te? Küld fagyos eszmét
nyári szivünkre zúzós öregség.
Pillog a szív – nincs tél, ami
nem korai!
…Hull, hull a hó s fog hullni csak eztán.
Fejet dug, fart vet a nyáj a pusztán.
S pásztora? láttad utazó:
gyúrta síremléknek a hó!…
 

Tihany, 1974. XII. 28.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]