Bergerac főtere, mint hű kutya

J. Follain emlékének

 
Bizsergő tenyerem egy kósza eb fejére
s térdütögetésre: no jöjj ide –
Ide, ide, Bergerac főtere.
Bár egyszer láttalak csak.
Meg-meghajolva csalogatlak
lapulni lábam elé, no gyere,
no settengj csak felém tovább
Bergerac város koraesti főtere,
(– vendéglő, tölgyfa-magas fügefák –)
farkcsóválva hozva, apport-ként
Jean (s Yvette?) halhatatlan mosolyát –:
magamban nyelem itt a bort
Keszthely főterén, meg a port.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]