Itt az évszak

Az évszak eljött.
Itt van, hogy eldobjuk az utakat.
A gyeplőt oda a lovak nyakába.
A horgászbotot, a siető folyónak;
a szélnek a Szűz cérnaszálait,
a fonalat, mely tán még Ariadné
kezét dicsérte –
Az évszak eljött,
hogy mégse bontsuk föl a levelet;
a szólni kész, a tartalmas mosolyt;
csönghet a telefon, a kapu-csengő,
nem oltjuk el a lámpát,
mert föl se gyujtjuk.
Itt van,
hogy meggondoljuk,
hogy minek meggondolni is,
hogy nem is jut eszünkbe
fölvenni bármi kantárt,
horgászbotot, telefonkagylót,
bármi kötelet a kijutásra,
hágcsót, mentőövet, női kezet;
bár itt az emlék a tenyérben,
itt a szabadság a tenyérben,
itt a boldogság a tenyérben,
a parola-szomj, a győzelem előlege;
de itt az évszak.
Eljött. Az Eljövendő.
Beszélni sincs mit.
Beszéljen ő, ha van mit.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]