Mint a vak s mint a pap
És voltak kigyózó fölvonulások |
csattogó diszlépést lökve ki, hogy: teret! |
majd reszketeg tenyért nyujtva, hogy: kenyeret… |
és dobd be ezt a levelet – |
Vonultam én is egymagamban teljes |
diadalmenet, gyászmenet – |
|
Mindebből végre: félre. Eljött |
még hozzá olyan asszonnyal mögöttem, |
aki bízik, mert gyermeket szült ifjan és |
most végeznivalót hisz, telhetetlenül: örökre! |
|
Csak a lépésre vigyázni. A mindig épp következőre. |
A mécs az ilyen szélfúvásban hasztalan. |
A kő világít. Lesz hó is talán. |
Tájékoztat a kutyaugatás is. |
De legjobban az ujjak ki-bejáró |
csigaszarv-munkája az arc előtt. |
|
Kinyujtott kézzel, mint a vak. |
Kinyujtott kézzel, mint a pap. |
|
|
|