Egy vigaszt kinálónak
Túl a reggeli szőr-irtáson
el-elnézem megárvult arcomat.
Nincs velem csak hű hiúságom,
s az öreges emlékezés:
tenyeremmel – anyai kéz
híján – az lappogat,
csitít, becéz.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]