Egy vigaszt kinálónak

Túl a reggeli szőr-irtáson
el-elnézem megárvult arcomat.
Nincs velem csak hű hiúságom,
 
s az öreges emlékezés:
 
tenyeremmel – anyai kéz
 
híján – az lappogat,
 
csitít, becéz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]